Évszakok holtpontja

1

Bokádba harapott a tél.
Az erdő szélén több őz
figyel téged.
A harmat, majd a köd
beteríti a réteket.
És téged is.
Oda a jókedv.

2

A tavasz eltűnt, mint
a szegény ember szamara.
Már a csatornából felszálló kacsák
se néznek utána fentről.
A vonat húsz percet késett,
és elvitte messzire.
Magadra maradtál.

3

És itt a nyár.
A magas tölgyfákat nézed.
Állnak fegyelmezetten, 
mint a besorozott katonák.
Körbevesznek, eltakarják 
előled a napot.
Egy mókus köveket dobál feléd.
Arra vár, hátha visszadobsz
neki pár szem diót, amit 
évekkel ezelőtt gyűjtöttetek.